http://akutya.info/135/rendeletben-szabalyoznak-a-hazi-kedvencek-tartasat-es-forgalmazasat/
A fenti honlapon érdekes tudósítást olvastam: Szollár Domokos kormányszóvívő elmondja, hogy „bár a világon Magyarországon van a legtöbb kedvtelésből tartott kutya, mégsincs semmilyen szabályzat a kutyatartásra vonatkozóan.” Ismerteti, hogy az új rendelet szerint „…állatkereskedésekben biztosítani kell az állatok számára a természetes életkörülményeikhez hasonló környezetet, a ZAVARTALAN PIHENÉST ÉS A NYUGALMAT.” Eszméletlen, nem, őrütség, ha meggondoljuk, hogy sehol nem lehet találni a világon olyan rendszert, amely ne az EMBEREK zavartalan pihenését és nyugalmát védené. Az önkormányzati „mintarendelet”-ben az áll, hogy a környező lakók, lakosok 2/3-a vagy esetleg helyenkékent 75%-a kell hogy hozzájáruljon a kutyatartáshoz, a hozzájárulás megtagadását viszont a szomszéd “indokolni köteles”. Gyakorlatilag a kutyatartás biztosítva van a kutya-rajongóknak, korlátozás nélkül és a szomszédok, vagy akár az egész szomszédság pihenése és nyugalma nem számít. Hiszen azért kutya, bocsánat, kutyus, kiskutya, kutyácska, hogy ugasson! Nem lehet megkérni, hogy ne ugasson, mert nem is érti…
Mindez akkor válik érthetetlenné, ha megkérdezzük a szomszédokat, hogy őket nem zavarja az ugatás? És a tulajdonost, akinek az erkélyéről csahol és közben mobil telefonon beszélget? Értetlenül néznek, mintha a Marsról jött volna az ember és azt mondják, hogy “azért kutya”, vagy “nem zavar”, a kutyabarát pedig: “ez hozzátartozik a kertvárosi élethez.(!) Véleményem szerint azonban arról van szó, hogy a “nem kutyások” meg vannak félemlítve, nem akarnak veszekedést, mert az ő érdeküket (pihenés és nyugalom) senki nem védi és csak körülményes, hosszadalmas eljárással lehet érvényesíteni, jó szerencsét! Ezt az eljárást “birtokvédelmi eljárás”, “birtoksértés” címén 2200 Ft. illeték ellenében lehet elkezdeni. Már az eljárás elnevezése is részrehajló hangzású, mert szerintem itt nem birtoksértésről van szó, hanem csendháborításról! Ez persze jogi kérdés, de ha egy részeg ember kezd ordítozni egy kertvárosban azt rögtön bevinnék az őrsre, vagy az elmegyógyintézetbe, mert ugye megzavarta a kutyák nyugalmát és pihenését…
Persze ha valaki nyugdíjas –ha van még ilyen teremtmény 80 év alatt- annak nincs sok szüksége nyugalomra, pihenésre, arra van bőven alkalom amikor az ugatás szünetel, de aki dolgozik és az ugatás fölébreszti, az másnap ugyancsak rossz hanglatban (ballábbal) kel, és ha az idegrendszere még ép, nem viszi magával munkahelyére ezt az élményt…
Namármost itt nem beszélünk egy-egy vakkantásról, arra szükség is van; egy természetes hangra a nagyváros zajában, a repülőgépek menetrend-szerinti zúgása mellé, hanem egész napon keresztül és gyakori éjszakai koncertszerű kutyaugatásról, órák hosszat tartó többszöri csendzavarásról. Akkor válik igazán elmebeteggé a dolog, ha megfontoljuk mennyi szerető leírás, ismertetés található a kutyák gondozásáról, tartásáról, ápolásáról az interneten vagy nyomtatásban. Valljuk be őszintén, Magyarországon a kutya státusz szimbólum. Igazán csak az “futott be’, akinek kutyája van, minél nagyobb annál jobb és magasabb a státusz. Ez érthető, mert kinek van annyi extra jövedelme és ideje, hogy egy vagy több(!) kutyát tartson? Egy kutyabarát leírása szerint a kutyát átlag 3X4-szer kell naponta sétáltani, futtatni, egy-egy alkalommal ½-2 órát!
Természetesen nem vagyok állat-ellenes és a kutya is lehet hasznos állat, lásd rendőrkutyák, mentőkutyák, vakvezetők, juhász, csordás, házőrző, stb. A kultúrált emberi egymásmellett élés, társasélet szabályait betartva lehetne „luxus” kutyát is tartani. Ehhez azonban kultúrált emberekre van szükség és a tartást feltételekhez kell kötni a „más emberek” jogainak szigorú figyelembevételével. És ezen kell legyen a hangsúly! A kutyát lehet és kell tanítani, idomítani, fegyelmezni. Ez a leendő tulajdonos alapvető (íratlan) kötelessége. Ezt írásba és törvénybe kell foglalni! Vannak lelkiismeretes, felelősségtudó tulajdonosok, akik szerint az írott és íratlan törvényeket „be kellene tartani”. Az egyik jóindulató ebtartó szerint „illik megtisztelni annyira embertársainkat, hogy nem az utcát választjuk kutyafuttatónak.” „Nem mindenki tolerálja jól a kutyákat, van, aki fél tőlük, amit úgy gondolom, tiszteletben kell tartani”. „Lehetőség szerint ne hagyja, hogy kutyája napközben, vagy éjszaka megállás nélkül ugasson. Ha erre valamely szonszéd panaszkodik, próbáljon meg tenni az ügy érdekében. Mindnyájunk nyugalma múlik ezen és tapasztalatból tudom, kutyatartóként nem árt jóban lenni a szomszédokkal.” Láthatjuk, hogy a kulcsszavak itt „illik”,”úgy gondolom”, „lehetőség szerint”, „megállás nélkül”, „próbljon meg”, igazából a társas együttélés szabályait csak a magunk jószántából kell betartani, tehát nem kötelező – a kutyatulajdonosnak, gazdinak. Ez nem elegendő, nem elfogadható! Márt csak azért sem mert az ilyen lazaságok fogalomzavart okozhatnak egyes, hogy úgy mondjam kutyaimádóknak, akik az utcát kutyafuttatónak tartják és a kutyájuknak nyelves puszit adnak… Egy kétfülbevalós úriember ugyancsak ezt tette az utcánkban a ház előtt a minap, vasárnap délután, kollégája kutyájával egymást ingerelték, miközen a környék és a szemben levő lakóház kutyái veszett ugatásba kezdtek, ami egyébként is mindennap előfordul. Emberi jogaimra hivatkozva megkérdeztem, hogy itt laknak-e és miért nincsen a kutyája pórázon (a másik kutya vonyítva menekült tőle), mire bőszülten fölordított ás nyomdafestéket nem tűrő hangon, torka szakadtából anyázott és fenyegetőzött, hogy így, meg úgy szétveri a fejemet, stb., stb. Ez a fajta magatartás, a kultúrált, társas együttélés normáit durván megsértő viselkedés nem szerzett több megértést és tiszteletet a kutyabarátok iránt…
Ha itt jogállamról akarunk beszélni, akkor többek között meg kell szüntetni azt az eszméletlen állapotot, ahol az emberek százai, ezrei vannak kitéve nemcsak a város zajának, hanem az állatkertnél is rosszabb zajszennyeződésnek kutyaugatás formájában, amivel szemben tehetetlenek. Szigorú törvényt kell alkotni, ami védi az EMBEREK NYUGALMÁT, biztosítja az EMBEREK pihenését az állattartási „jogok” alárendelésével. Az ezzel kapcsolatos anyagi eszközöket pedig csak komoly adóval lehet elérni, ami fedezi a környezetvédelem költségeit is. Én százezer forint évi adót javaslok, ami potom ár a kutyák tartásából származó örömökért!